Mivel nincs új sztori az On-on, kicsit önállósítjuk magunkat. Íme egy vasárnapi sztori.
A történetben nem vagyok szereplő.
Brúnó
Korábban
(http://szakitshabirsz.blog.
már volt arról vita, hogy a töltött káposzta felmelegítve jó-e vagy
sem. Nos, elmondom a saját sztorimat, aztán lehet egymás torkának
esni.
Szóval évekig tartós kapcsolatban éltem egy lánnyal, legyen mondjuk E.
Egy idő után aztán már valahogy nem működtek a dolgok, nem akarok
belemenni a részletekbe, a lényeg az, hogy nem tudtuk megbeszélni a
problémákat. Egyik reggel aztán E fogta magát, és lelépett. Azóta sem
beszéltük meg, mi volt az utolsó csepp, de elhatározása bizonyára igen
hirtelen volt, mivel a reggelit még megcsinálta, majd elment. Végleg.
Vidékre költözött.
Azt, hogy mennyire szétesőben volt ez a kapcsolat, jól mutatja, hogy
pár nap múlva már egy másik csajjal, H-val laktunk együtt. Egyáltalán
nem számítottam arra, hogy E-vel még valaha is... annyira nem, hogy
szégyen ide, szégyen oda, amikor E írt egy levelet arról, hogy miért
is és hogyan is, akkor azt H-val közösen olvastuk. Akkor azonban úgy
gondoltam, hogy H az igazi, és nincsenek egymás előtt titkaink.
Azonban H-val sem jött igazán össze. Egyfelől nem keresett olyan jól,
mint E, és csak az én fizetésemből csak nehezen tudtuk kinyögni a
lakbért (szép nagy lakás volt, jó helyen). Másfelől állandó
konfliktusforrást jelentett, hogy rosszul főzött. Először csak
mondogattam, hogy jó lesz vacsorára a hideg is, később már szűkös
anyagi helyzetünk ellenére igyekeztem minél többször vendéglőbe vinni,
míg végül valahogy már ki kellett nyögnöm az igazságot. Persze ebből
is sértődés lett, végül aztán elköltözött.
Szerencsére nem voltam sokáig egyedül, mert sikerült összejönnöm
A-val, aki szintén hozzám költözött. Valójában persze nem bántam, de
mivel rövid időn belül két hosszú távúnak szánt kapcsolatom ment
tönkre, nem szerettem volna nagyon tervezgetni. A viszont annál
inkább, és ez idegesített, pedig egyébként jól kijöttünk. A végén
persze az tett be, hogy nem érezte rajtam, hogy végleg el tudnám
kötelezni magam, és egyre többször balhézott.
Ekkoriban történt, hogy újból elkezdtünk mailezgetni E-vel. Idővel
mindketten másképp tudtunk nézni a problémáinkra, meg tudtuk beszélni
azokat a dolgokat, amiket azelőtt nem. Végül mindketten úgy éreztük,
hogy újból meg kéne próbálni. A-val amúgy is egyre több vitánk volt,
de azt hiszem, E miatt akkor is otthagytam volna, ha nyugodtabb a
viszonyunk.
Egy év sem telt el, és E után költöztem. Azóta együtt vagyunk, és nem
állíthatom, hogy minden közös pillanatunk ideális, de azt hiszem, az
összes nő közül még mindig vele jövök ki a legjobban. Egyelőre úgy
tűnik, megérte felmelegíteni a káposztát.
K.
